Az orvosi béremelésről elfogadott törvényt alapjogokat sért

Az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény a megalkotott formájában a MOK számára elfogadhatatlan, érdemi, egyeztetett módosítására van szükség – olvasható a Magyar Orvosi Kamara honlapján megjelent állásfoglalásban. A testület szerint az Országgyűlés által múlt hét kedden elfogadott törvény ugyan megfelelő bérezést garantál az orvosoknak, és betiltja a hálapénzt, de alapjogokat sért, és a megalkotás módja, valamint a tartalma miatt komoly ellenállást szül. Így az ellátásbiztonságot és a járványügyi védekezést veszélyeztető működési zavarokat okozhat.

 

A kamara most tette közzé részletes véleményét a törvényről, amely szerintük túlterjeszkedik az Orbán Viktor miniszterelnökkel történt megállapodáson. Állásfoglalásukban számos kifogást sorolnak fel.

Mint írják: „a törvény előkészítés és egyeztetés nélküli erőszakos bevezetése” lerontja annak a hatal­mas lépésnek az orvostársadalom belüli fogadtatását, amit a béremelés és a hálapénz tiltása jelentene. „Jelenlegi, több ponton jogszűkítő, illetve bizonytalanságot, kiszolgáltatottságot fenntartó formájában  a törvény az orvostársadalom széles rétegeiben nagy elutasításra talál.”

A kamara szerint a koronavírus-járvány „az utóbbi 50 évben nem tapasztalt terhelésnek és bizonytalanságnak van kitéve”, nem célszerű ilyenkor más típusú kételyeket, bizonytalanságot generálni. Az állásfoglalásban ezt írják:

A bizonytalanságot fokozza, hogy a kollégák nem ismerik – és a MOK elnöksége sem – a mestertervet, a „big picture”-t, azaz az átalakítási folyamat célmodelljét. Ezt minden­képpen közölni kellene, hogy az orvosok lássák, hogy egy koherens elképzelésrendszer­ről van szó, ahol az egyes puzzle darabok a helyükre kerülnek.

A kutyafuttában beterjesztett és elfogadott törvénybe nem a kamara által véglegesített bértábla került be, hanem egy egyszerüsített változat, amelyet még egy nyáron létrejött munkabizottság készített. Pedig jelentős a különbség. A MOK eredeti javaslata ugyanis 3 évente határoz meg ugrásokat a fizetésekben, míg a törvénybe bekerült tábla csak 5 évenként változtatná a fizetési fokozatokat. Közben koherenciazavar van a normaszöveg és a melléklet között, így a béremelés technikailag kezelhetetlen.

Nem egyértelmű, pontosan kik tartoznak a törvény hatálya alá. Például ide sorolhatók-e a klinikai pszichológusok, klinikai szakgyógy­szerészek vagy ifjúság-egészségügyi orvosok. Kizárja a személyes közreműködő alkalmazását, de engedi a közreműködő és önkéntes segítő igénybevételét. Ennek a végrehajtása egyrészt komoly ellátási zavarokat szülhet, egyes szakmákban, rendelőintézetekben ellehetetlenítheti az ellátást, ugyanakkor kiskapuzó lehetőségeket nyit meg, írják.

Az egyik legvitatottabb pont külön engedélyhez kötné, hogy az orvosok állami főállásuk mellett más keresőtevékenységet is folytassanak. A kamara szerint aki a főállásán kívül nem egészségügyi tevékenységet akar végezni, annak legfeljebb csak a munkáltatójánál kelljen bejelentenie ezt. Az egészségügyi tevékenységnél már a törvényben le kell fektetni a korlátozás feltételeit, alapelveit és az engedélyező szervet nevesíteni kell – javasolja a MOK. A kamara szerint ebben a munkáltató a legilletékesebb. A később megalkotandó végrehajtási rendeletben objektív kritériumok mentén (pl. munkaidő-normatíva) kell rögzíteni az elbírálás szempontrendszerét, és ennek kidolgozásába a MOK-ot be kell vonni. Figyelembe kell venni a munka törvénykönyvét, ami a méltányos mérlegelés alapelvét rögzíti.

A kamara szerint a törvény csak sürgős esetben tenné lehetővé, hogy egy állami kórházban dolgozó orvos olyan beteget lásson el, akit a magánpraxisában kezel. A kamara szerint ez mindenképpen pontosításra szorul, minimum az időkorlát tekintetében. A törvény célja, hogy csökkentsék az önbeutalást és a hálapénzes eseteket, de ez ellen megy az önkéntes segítő beemelése a törvény alá, és az indokolásban a szülészeti események számára a felmentés ígérete. Ez visszacsempészi a hálapénz lehetőségét, vagy az ezt kompenzáló, irreálisan magas magánszolgáltatási díjakhoz vezet.

Szintén nagyon nagy ellenérzést váltott ki, hogy az orvosokat a törvény alapján 1+1 évre kirendelhetik másik kórházba, akár másik városba dolgozni. A kamara szerint ez okozza a legnagyobb elutasítottságot az orvostársada­lomban. Az orvostársadalom a kirendelést kizárólag egészségügyi válsághelyzetben tudja elfogadni, de akkor is pontosítani kell a kirendelésre vonatkozó pontokat. A kamara szerint a vészhelyzetben elrendelhető kirendelésnél is szigorúbb szabályozás indokolhatatlan alapjogilag és szakmailag is. Ez a rendelkezés az orvosok választott hivatásával nem összeegyeztethető befolyást gyakorol az orvosok életvitelére, családi- és magánéletére, ellentétes a jogbiztonság követelményeivel, és nem felel meg az alaptörvény követelményeinek sem – áll a MOK véleményében.

Bár a törvényben szerepel, hogy a kirendelés a dolgozó korára, egészségi állapotára, egyéb körülményeire tekintettel aránytalan sérelemmel nem járhat, de ennél szigorúbb és egyértelműbb szabályokra lenne szükség. Szintén megnyugtató törvényi szabályozás lenne, írják, hogy a kirendelés nemcsak hogy nem okozhat anyagi hátrányt, de az ezzel járó többletköltséget és kellemetlenségeket kompenzáló pótlékkal jár.

A kamara szerint a törvény jelen állapotában számos kérdést hagy nyitva, illetve vet fel, melyek rendezése időigényes. A tervezett január 1-i hatálybalépése ezért komoly előkészítési és szakmai kockázatot hordoz. A személyes közreműködők alkalmazásának tiltása például kórházak, rendelőintézetek tömegét fogja nehezen kezelhető helyzetbe hozni.

Az egy-egy napot szerződéssel ott rendelő szakorvosok nélkül ellehetetlenülnek a szakrendelők, az ifjúság-egészségügyi szolgálatok­ (iskolák, óvodák), de nehéz helyzetbe kerülnek az eddig így alkalmazott patológu­sokkal, aneszteziológusokkal, radiológusokkal működő nagyobb kórházak is, míg a kisebbekben a bedolgozók-beügyelők elvesztésével komplett osztályok válhatnak működésképtelenné.

Az átállásra, a jogviszonyok tisztá­zására szükséges idő megteremtésére – a béremelés kivételével – a hatálybalépés mini­mum március 30-ig, bizonyos pontok esetén június 30-ig való elhalasztását javasolják.

(Borítókép: Orbán Viktor kormányfő fogadja Kincses Gyulát, a Magyar Orvosi Kamara elnökét, Álmos Péter Zoltánt és Lénárd Ritát, a Magyar Orvosi Kamara alelnökeit a Karmelita kolostor teraszán 2020. október 3-án. Fotó: Benko Vivien Cher / Miniszterelnöki Sajtóiroda / MTI)

Kapcsolódó cikkek

Hozzászólások