Bruno egy öntörvényű kutya tele szeretettel. Már kölyökkorban úgy döntött, hogy neki az ember ne mondja meg, hogy mit tegyen.

Nem is tudott vele mit kezdeni gazdája. Kölyökkorban állandóan kiszökött az utcára és ott érezte jól magát. Sok gyaloglásra van szüksége. Bruno már 12 éves és nem változott meg. Egyszerűen szereti a szabadságot.

2

A gyerekeket, embereket azonban nagyon szereti. Soha senkinek nem ártott a rendkívül barátságos kutya. Mindennap rengeteget sétál Minnesotában. Mindennap lecsekkolja Longville lakóit, beköszön nekik. „Sziasztok, itt vagyok, jól érzem magam a bőrömben!” Megsimogatják az emberek, jó falatokat kap, majd tovább megy.

Bruno ízig-vérig egy öreg-harcos kóbor kutya, akit még kölyökkorban fogadott be Larry LaVallee. Megpróbálta megnevelni, hogy ne szökjön ki, amikor nyílik a kapu, de fáradozása mindhiába volt. A kutyától meg kellett válnia, persze nem egészen. Az öntörvényű kutyával már 12 éve szinte mindennap találkozik, mert hazatér. Azt azonban nem tűri, hogy Larry bármire utasítsa. Vigaszdíjul Brunótól rengeteg szeretetet kap.

3

4

5

6

Bruno napja úgy telik, hogy végigjárja Longville-t és mindent szemügyre vesz. Az emberek 12 év alatt annyira megszerették a kedves kutyát, hogy még éltében fából faragott szobrot állítottak tiszteletére.

7

Forrás: erdekesvilag.hu